Köztér, művészet, közösség címmel szakmai találkozót szerveztek az ELTE Savaria Egyetemi Központ könyvtári konferenciatermében. A programsorozat keretében neves előadók vizsgálták a nyilvános és közösségi terek alkotóművészetben betöltött szerepét. A Munkácsy-díjas szobrászművész, Erős Apolka arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a szakképzés és a köztéri megbízások eltérő irányvonalainak összeegyeztetése.
Erős Apolka - adjunktus, Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszék
“Ez egy nagyon fontos együttműködés a különböző intézményi szereplők, oktatási intézmények, illetve a köztér gondozásáról gondolkodók között, ugyanis azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy a szobrászművész képzés és az alkalmazott köztéri szobrászat nagyon eltávolodott mostanra egymástól.”
A szombathelyi pedagógusképző központ igazgatója, Lenner Tibor előadásában összehasonlította a klasszikus városszerkezeti modelleket napjaink nagyvárosainak tér-használatával. Bordács Andrea esztéta - többek között - a közízlés és a művésszakmai nézőpontok közötti különbségekre világított rá.
Bordács Andrea - docens, tanszékvezető, ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszék
“Látható nagyon sokszor, hogy mondjuk egy szakmai ízlés és az átlag ízlés - mondjuk pont majd a zsánerszobrok esetében, ami érinti az én témámat is - nagyon nem ér össze. Tehát nagyon másként látjuk ezeket a vizuális elemeket”
A konferencia egyik szervezője Szántó István képzőművész. Munkássága révén Szombathely a hazai murális művészet egyik olyan központja lett, ahol a hagyományos képzőművészeti értékek modern technológiákkal és városrehabilitációs törekvésekkel találkoznak.
Szántó István - adjunktus, ELTE BDPK Vizuális művészeti Tanszék
“Az én esetemben azért izgalmas ez a köztéri művészet tematika, mivel én Szombathelyen szervezek egy Murális Műhely és Szimpóziumot. Ott falképek kerülnek falfelületre. Az hogyan illeszkedik be a város szövetébe, mennyire nyúlik be, hogyan reflektál az adott lakókörnyezetre, hogyan lesz helyspecifikus.. Nagyon sok szakmai kérdést felhoz ez a problematika, hogy mitől lesz egy falkép jó.”
A 11 előadás során szó esett még kiüresedett épületek újrahasznosítási lehetőségeiről, a köztéri művészet közösségi médiában betöltött szerepéről, valamint arról is, miként válhat a művészet a demokratikus gondolkodás és a társadalmi sokszínűség megjelenítésének eszközévé.
