A Magyarországon mindössze 3-4 évtizede kezdődött nőtörténeti kutatások szemléletváltozást hoztak a történettudományban. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a magán- és a családi élet az inkább férfiakhoz köthető poltika- és diplomáciatörténet mellett – hangzott el a levéltári konferencia megnyitóján.
Gyáni Gábor akadémikus
Az életnek, a szigorúan vett életnek olyan mélységeibe lehet a nők múltján keresztül betekinteni, amit a történészek nem vehettek eddig észre, mert a férfiak nyilvános szerepein keresztül vizsgálták a múltat.
A nőtörténet divatos téma Magyarorzságon, de nem ezért foglalkoztak vele az idei, 30. levéltári napon. A kutatók azt vallják: nincs külön férfi- és nőtörténelem, de érdemes végigkísérni a nők utóbbi 4 évszázadban betöltött társadalmi szerepének változásait. Az előadások így a 16. századi boszorkányperektől a nők oktatásban, családban vagy a hivatalszervezetben betöltött szerepét követték nyomon.
Tilcsik György igazgató, Vas Megyei Levéltár
A 19. század második felétől jutottak olyan pozíciókba, kaptak itt-ott választójogot először, azután juthattak pozícióba, dolgozhattak a közigazgatásban, hozhattak olyan döntéseket, amelyek embertársaik sorsát befolyásolták.
Érdekes adalék Szombathely történetéhez, hogy a női szerzetesrendek például milyen későn, csak a 20. század elején jelentek meg az egyházmegye központjában.
Melega Miklós levéltáros
A domonkosok egy tanító rend volt, és ők egy iskola létrehozása miatt települtek szhelyre, és ennek utódaként a Paragvári utcai általános iskola még ma is működik, a karmeliták pedig egy szemlélődő, elvonult, imádságban és elmélkedésben élő rend volt, tehát ők egy egészen más élethivatást választottak, és ez a két rend így kiegészítette egymást.
Az érdeklődők előadást hallhattak egyebek mellett gróf Erdődy Ilonáról és a 20. században rajztanárként és grafikusknt ismertté vált Biczó Ilonáról. Az elhangzottak, az előző négy konferencia anyagával együtt hamarosan kötetben is megjelennek.
