Nyuszifül, kék nefelejcs, cickafark és még sokféle évelő virág került szombaton az arborétum szomszédságában található, több mint 60 éve lezárt kámoni temető felújított keresztjéhez, amely nemrég még szinte láthatatlan volt, ahogy a sírok nagy része is: mindent borostyán, moha borított. Kiss Judit egy főiskolai csoporttalálkozón szembesült a sírkert elhanyagoltságával, rögtön toborzásba kezdett, régi kollégák, barátok, ismerősök és a Vasi Múzeumbarát Egylet tagjai is csatlakoztak hozzá. A lelkes csapat körülbelül 1,5 évvel ezelőtt jelent meg itt először, hogy kiszabadítsák a síremlékeket a növények fogságából és ápolják a feledésbe merült temetőt.
Kiss Judit
„Semmit nem lehetett látni. Kincskeresőknek hívjuk magunkat, lévén, hogy ott álltunk, amikor egyről szedtük le a borostyánt és: ki nyugszik alatta, ki nyugszik alatta? Mondták nekem, hogy temető. De ez nem temető, ez egy olyan kultúrtörténeti emlékhely, amit igenis meg kell menteni.”
A napsütéses délelőttön tehát ültettek, gyomláltak a civilek. Szükség volt az erős férfikezekre is, hiszen volt olyan sír, amelyről egy megtermett fát kellett eltávolítani. Kámon község területe egyébként már a rómaiak korában lakott volt. A sírkertet az írásos ok először a 18. század végén említik.
Bajzik Zsolt – főlevéltáros, elnök, Vasi Múzeumbarát Egylet
„A II. József féle katonai térképen már jelölik ennek a temetőnek az előzményét, aztán a 19. század közepén úrbéri térképeken, kataszteri térképeken szintén megjelenik már a temető ábrázolása, sőt a Bőle püspöknek a vizitációjában már felszentelt temetőként említik Kámonban, illetve Herényben lévő temetőt. Egy jeles személy Reiszig Alajos volt, aki 1853-ban, nagyon fiatalon halt meg és ugye itt van a Reiszig családnak a kriptája, ahol számos családtag nyugszik.”
Reiszig Alajos földbirtokoson és családján kívül itt temették el többek között Várkonyi Lajos egykori főjegyzőt és a Saághy család több tagját. Nemcsak a segítők, a kőfaragó is társadalmi munkában dolgozik, újravési az elhunytak neveit és megtisztítja a síremlékeket. A korábbi fotók és a mostani felvételek jól mutatják a civilek munkájának eredményét.
Kiss Miklós - kőfaragó
„A következő generáció ezzel már nem fog foglalkozni, idejük se, energiájuk se lesz rá én úgy gondolom. Ha megnézzük ezt a korosztályos kis csapatot, mi vagyunk az utolsó mohikánok, akik ezzel így fognak komolyabban foglalkozni, hogy megmaradjon a jövő számára ez a pici kis dolog, amiben így közösen egy kis csapat vagyunk.”
Az ügy mellé állt a kámoni egyházközség is, a közelmúltban 300 ezer forintból elkészült az új vaskapu.
Németh Attila – világi elnök, Kámoni Egyházközség
„Szeretnénk, ha a jövő kor is így hozzáállna, hogy ennyire ne hanyagoljuk el, megpróbáljuk fenntartani továbbra is.”
A civileknek Facebook-csoportja is van 55 taggal, egy évben kétszer: ősszel és tavasszal körülbelül 20-an biztosan kijönnek a temetőbe dolgozni. Várják a további lelkes segítőket.
Szabó Erika
„Ebbe a korba már bizony egy kicsit fárasztó, de megoldjuk, viszont nagyon-nagyon jól érezzük magunkat.”
A jó hangulatú közös munka minden alkalommal üdítőzéssel, sütizéssel és beszélgetéssel zárul. Az önkéntesek célja nemcsak a sírkert megszépítése, hanem a példamutatás is. A hosszú távú tervek között szerepel információs tábla felállítása, tájékoztató kiadvány és temetőkataszter elkészítése is.
