"Cappadociai Giorgio legátust, a ránktámadó hadsereg parancsnokát..."
Így köszönti Silene királya, a hódító Giorgio-t, Weöres Sándor Szent György és a Sárkány című drámájában, amely Diocletianus császár korát és az 1950-es éveket egyszerre jeleníti meg a szombathelyi színpadon.
Valló Péter - rendező
“Ez a magyar történelemnek egy nagyon sokszor előforduló és megismétlődő jelenségére utaló darab, a Szent György és a Sárkány, amelyben van egy nagyon bolond és igazságtalan társadalmi berendezkedés, és utána felkínálódik a változásnak a lehetősége, az igazságosság, a jobb élet lehetősége, de valahogy mégis visszarendeződik ugyanabba rosszba minden.”
A szertelen, csapongó, nyelvi lelményekkel teletűzdelt drámában semmi sem az, aminek látszik.
Jordán Tamás
“Szól mindenféle és mindig érvényes emberi küzdelmekről, szól szerelemről is, emberi kapcsolatokról, de ami a fantasztikus, az a nyelvezete, és én remélem, hogy ezt a csodálatos költészetet - itt mindenki már szerelmes ebbe a szövegbe - sikerül úgy interpretálni, hogy a nézők, akik talán kevésbé tájékozottak, és nem mélyedtek el annyira Weöres Sándor költészetében, itt olyan szellemi csemegében, izgalomban részesülnek, amit Weöres Sándor a századik születésnapján meg is érdemel.”
A sok szálon futó színdarab az élet mélyebb értelméről beszél. A főszereplő, a szombathelyi születésű Fekete Ernő Szent Györgyöt alakítja, aki legyőzi a sárkányt.
Fekete Ernő Giorgio lovag/ Szent György
“Van valami rendszer, ami nem működik, ami rossz, és felvetődik az egyik rendszernek a végén egy jó megoldás, egy rövid időre, de amellé senki sem áll, hanem inkább választ az ember - ez valahogy így van kitalálva - egy másik rosszat. Valami ilyesmiről szól. Tehát én szerintem a Szent György figurája, és a Szent György által képviselt gondolat az a felvetett jó gondolat, ami valamiért aztán nem kell.”
Isbel hercegnő
Isbel hercegnő szerepében Sordró Elizát láthatja a közönség. A történet során őt áldozzák fel a sileneiek a félelmetes Octopus haragjától félve.
Sodró Eliza - Isbel hercegnő
Igazából ennek a lánynak a története benne, az egy epizódszál, tehát nem kapcsolódik annyira szervesen az egészhez hozzá, mégis nagyon nagyon fontos. Ő az, akit feláldoznak a sárkánynak, és a főszereplővel, a Giorgio-val annyi kapcsolatom van, hogy a végén azt mondja, hogy:Megmentetted Isbel hercegnőt? Azt nem ismerem, tehát így elkerülik egymást ebben az egész történetben.
A nagyközönség szeptembertől láthatja majd a sokszínű, mozgalmas darabot a Weöres Sándor Színházban.
