Szombathely gyásznapján a Ferences kollégium falán található domborműnél emlékműsorral és ökumenikus imádsággal kezdődött a kegyeleti megemlékezés.
1945. március 4-én az angolszász haderők bombázógépei 5 hullámban hajtottak végre szőnyegbombázást. A 15 perces légitámadásnak több mint 300 polgári áldozata volt. Megszólaltak a szirénák, repülőgépzúgástól morajlott az ég, záporozni kezdtek a halált osztó bombák, mindenütt robbanások, majd leomló házfalak, romok. Így emlékeznek a 68 évvel ezelőtt történtekre a túlélők.
Az egyetem Berzsenyi téri épületénél folytatódott a megemlékezés.
Dr. Takátsné dr. Tenki Mária tanácsnok
„Szünet és bombázás. Ülni a földön tehetetlenül, és hallgatni a bombák becsapódását, robbanását. Van aki sír, jajveszékel, de a legtöbben imádkoznak."
A támadás során Szombathely városát helyrehozhatatlan károk érték, hisz a hajdan volt barokk városrész, Székesegyház, a Püspöki palota, a Városháza és a környező utcák épületei is áldozatává váltak az angolszász haderők szőnyegbombázásának.
Szendrey Zsolt kisiskolás volt a bombatámadás idején. Szüleivel a Széll Kálmán utcában lakott. A pincében vészelték át a borzalmakat, a mellettük lévő házat is találat érte. Megremegett az épület, az egész család imádkozott.
Szendrey Zsolt
„Elég hosszan tartott, először volt egy kisriadó, utána egy nagyriadó. Akkor már a légierő Szombathelyen volt. Az a legszomorúbb az egészben, hogy nem a szombathelyi repteret bombázták, hanem a polgári lakosságot, a Kertvárost, a Szőlősi tempolomot, a Nagytemplomot.
A megemlékezés végén gyertyagyújtással és főhajtás emlékeztek az egybegyűltek az 1945. március 4-i légitámadásban és a II. világháborúban elhunyt polgári áldozatokra.
