“- Kimondottan érdekeseket beszélnek! - Mit beszélnek? - Hogy férfiakkal csinálja! - Honnan veszitek ezt?”
Sztereotípiákkal és rosszindulatú pletykákkal terhelt kisvárosi közösség, ahol a másság éppúgy gyanús, mint a másként gondolkodás. A Vadászjelenetek a határ mellett című színdarab a német Martin Sperr 1965-ös drámájának átirata. A mű eredeti címe: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból - a Jászai Mari-díjas Alföldi Róbert a Nemzeti Színházban már színpadra állította, több mint 15 évvel ezelőtt.
Alföldi Róbert - rendező
“Akkor indult az országban ez az egész bűnbak mutogatás, és hát azóta ez az egész virágba borult, és… az egy picit mesésebb előadás volt, mint ez, és ami nagyon fontos, hogy a Bíró Bence, aki az én dramaturgom, az átírta egy kisvárosra. Tehát, ez nem az a változat, ami a Nemzetiben ment tizenvalahány évvel ezelőtt. Ez egy teljesen új változat, ez ide készült, Szombathelyre.”
A kilátástalanságot és a szorongást alapvető jelenségként mutatja be a darab, amikor az emberek ösztönösen indulatosabbak és kegyetlenebbek egymással.
“Az én életem az enyém, érted? Az enyém! És te nem férsz bele!”
A karakterek intenzív érzéseinek megjelenítése mély átlényegülésre készteti a színészeket.
Balogh János - színész, Weöres Sándor Színház
“Az biztos, hogy nagyon megterhelő számomra ezt játszani. Fizikailag, mentálisan nagyon nagyon össze kell gyűjtenem azokat az energiákat, amikre szükségem van az előadás során, hogy el tudjam ezt a karaktert játszani. Szóval, nagyon sokat segített a próbafolyamat alatt a rendező, Alföldi Róbert, hogy ezeket az energiákat hogyan tudjam magamba összesűríteni.”
A darab ma épp olyan elgondolkodtató, mint 15 éve, vagy több mint 50 éve Németországban. Kérdéseket vet fel nemcsak önmagunkkal és a társadalommal, hanem létünk alapjaival szemben is. “Tegyük fel, hogy mi - mármint az emberek - nem léteznénk, akkor Isten sem létezne, ugye?”
Alföldi Róbert - rendező
“A színház helyzeteket tud felmutatni, és abban bízik, hogy a felmutatott helyzeteket az emberek tovább gondolják és eljutnak valahova. De én azt gondolom nagyjából, hogy a művészetnek is ez a dolga, tehát az irodalomnak is, a filmnek is, a képzőművészetnek is az a dolga, hogy elindítson valami gondolkodást.”
Az élesen társadalomkritikus előadás során a feszültség olykor ideiglenesen feloldódik egy-egy humoros vagy könnyedebb jelenet erejéig, de a tragédia elkerülhetetlen ebben a történetben. A néző így szembesülhet az egyéni és a kollektív viselkedési minták és döntések valódi súlyával, felelősségével.
